A szárítás a romlás természetes megakadályozója

A növények, illetve különböző termések tartósítására nagyon sokféle módszert fejlesztettek már ki. Ezek egy része azonban azzal jár, hogy mesterséges anyagokkal kell dúsítani a növényt, ami sokak számára nem elfogadható, hiszen igyekeznek a természetesnél maradni. Az egyik ilyen természetes eszköz a növények szárítása, melynek során megállítható a romlásukért felelős folyamat, így a termés sokáig fogyasztható lesz – persze szárított formában.

A szárítás ugyanakkor kényes művelet, és nagyon nem mindegy, milyen módszerrel végzik, ugyanis vannak olyan termések, amelyekben a magas hőmérséklet, így például a napfény kárt tehet. Ezeknél már szükséges némi óvintézkedés, és lassabban, napfénytől védve kell őket szárítani.

Hogyan kell a növényeket szárítani?

A betakarított növények azonnal romlásnak indulnak, amint leszedik. Ehhez a folyamathoz azonban nedves környezetre van szükség. Éppen ez az oka annak, hogy a szárítás hatékonyan megállítja: ha a nedvességet sikerül elvonnunk, lesz esélyünk a hosszabb tárolásra. A szárítás sikere tehát nagymértékben múlik a gyorsaságon.

A másik kulcselem a szárítási hőmérséklet: a különböző növényi részek más és más hőfokot kívánnak, erre mindenképpen oda kell figyelni. A levegő is nagyon lényeges, amit aszalunk, azt mindenképpen gazdagon kell, hogy érje levegő, ezzel biztosítható, hogy a nedvesség minél gyorsabban eltűnjön.

Különös figyelmet igényelnek az illóolajos növények

A szárítható dolgoknak némileg speciális csoportját alkotják a nagy illóolaj-tartalmú, zöld növényi részek. Ezekben a magasabb hőmérséklet kárt tehet, ebbe pedig a napfény is beletartozik. Ezeket a növényeket emiatt kicsit másképp kell szárítani: lassabban, árnyékban, óvva a naptól. A gyökérrészek, kérgek, zöldségek és gyümölcsök ezzel ellentétben nyugodtan száríthatók tűző napon, vagy – aszaló berendezés híján – egy kemencében vagy egyszerű konyhai sütőben.